Véleményvezér

A kormányfővel már az ügynökügyben is konfrontálódó L. Simon megy, miközben a kommunista múltú, a miniszterelnökhöz azonban lojális Hoffmann alkalmatlansága ellenére is marad. (Fotó: Stiller Ákos/hvg.hu)

Tegnap kiderült, hogy két fontos váltásra is sor kerül az Emberi Erőforrások Minisztériumában. Ahelyett, hogy a kormányból menesztenék a mind a közvélemény, mind a szakma előtt rendkívül népszerűtlen Hoffmann Rózsát, eddigi feladatkörét kettébontják és a köznevelést a jövőben is megtarthatja. Ezzel szemben L. Simon László kultúráért felelős államtitkárt, akinek hozzáértését még a kulturális élet világnézetileg tőle távol álló szereplői sem kérdőjelezték meg, hétfői sajtóinformációk szerint le fogják váltani. Téved, aki azt gondolja, hogy ezekben a döntésekben nincs semmi logika. Van, és úgy hívják, hogy kontraszelekció.

Előző írásunk a témában: Az Orbán-kormány és a központosítási mánia

Előbb nyúlnak az intézményhez, mint a vezetőjéhez

Az [origo] értesülései szerint mind Balog Zoltán miniszter, mind Orbán Viktor elégedett Hoffmann Rózsának a közoktatás területén végzett munkájával, holott azt éppen most taszította teljes káoszba az iskolaállamosítás. Annak kudarca pedig legalább akkora, ha nem sokkal nagyobb botrány, mint az, ami a felsőoktatásban történik. És mint kiderült, utóbbit is csupán azért szervezik ki alóla, mert a népszerűtlen intézkedések túlságosan összeforrtak a nevével, és mert Hoffmann "nem értett szót" a felsőoktatás szereplőivel.

A probléma csupán az, hogy a közoktatás államosításáról, a pedagógusok béremelésének elhalasztásáról, vagy éppen az idegennyelv-oktatás teljesen ésszerűtlen felforgatásáról is mindenkinek Hoffmann Rózsa neve ugrik be. Nem túl nehéz belátni, ha ezentúl eddigi feladatainak csak az egyik felét kell majd ellátnia, attól az államtitkár sajnos nem lesz sem rátermettebb, sem kedveltebb.

A miniszterelnök mégsem szabadul meg tőle, két okból: mert a kudarcot nem ismerheti be, és mert a még Fidesz-frakció támogatását sem bíró Hoffmann Orbán Viktorhoz lojális. Az államtitkár helyzete rendkívül hasonlít tehát Matolcsy Györgyére. Olyannyira, hogy a nemzetgazdasági miniszter esetleges pozícióváltásairól szóló pletykák is mind arról szóltak, hogy vagy egy fontos új feladatot kap (az MNB élén), vagy feladatkörének egy részét vonják csak el (egy pénzügyminisztérium esetleges kialakításával, melyet Varga Mihály vezetne). Orbán Viktor tehát előbb fogja lojális, ámde alkalmatlan embereire szabni az állami intézményeket, semmint hogy azok élére egy hozzáértő, de hozzá kevésbé hűséges vezetőt tegyen.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Az önállóság a bűn, nem az alkalmatlanság

Az alkalmatlanság tehát bocsánatos bűn a miniszterelnök szemében, az önállóság azonban nem. Jól példázza ezt Bencsik János és Ángyán József egykori államtitkárok esete, akik nem csupán átlátták a rájuk bízott területet, de határozott szakpolitikai elképzelésekkel rendelkeztek, melyek megvalósítása érdekében még kemény konfliktusokat is vállaltak feletteseikkel. Ők személyes hitelességüket fontosabbnak gondolták, mint teljesen beállni az adott esetben ésszerűtlen és káros kormányzati irány mögé. Nem is csoda, hogy már mindketten távoztak. Úgy tűnik, hasonló lesz a sorsa L. Simon Lászlónak is. Az ő hatalmas vétke nem más volt, mint hogy "bár megszavazta a Magyar Művészeti Akadémiáról szóló törvényt, de megvan a magánvéleménye Fekete Györgyről", és ezt manapság "nem veszik jó néven".

Az EMMI-n belüli mozgások külön pikantériája, hogy korábban L. Simon László volt az, aki a Fideszből a leghangosabban követelte saját kormányától a múlttal való szembenézést és az ügynökakták nyilvánosságát. Orbán Viktoréval ellentétes "magánvéleményének" tehát nem először adott hangot, és most távozni kényszerül. Marad viszont az egykori MSZMP-tag Hoffmann Rózsa, akinek kommunista múltján a minap a parlamentben még Hiller István is gúnyolódott ("voltunk mi már egy pártban").

Olvasd el ezt is: Lassan már csak a Fidesz védi a kommunista ügynököket

A túlélés szabályai

Három év Fidesz-kormányzás után már egyértelműen látszik, hogyan is képzeli el Orbán Viktor a személyzeti politikáját és hogy kabinetjében egy államtitkár vagy miniszter számára mi is a túlélés záloga.

Akinek az általa irányított tárca szereplőivel legalább semleges viszonyt sikerül kialakítania, már eleve veszélybe kerül. Ellenben az, aki minél többjüket magára haragítja és így állandó támadások célkeresztjébe kerül, automatikusan védelmet fog élvezni a kormányfőnél. Aki ész nélkül végrehajtja az Orbán Viktortól kapott utasításokat, annak nem kell aggódnia a széke miatt. Aki viszont saját szakmai elképzelései vagy csupán lelkiismerete miatt erre nem hajlandó, annak ideje felkészülnie rá, hogy hamarosan szintén lapátra kerülhet.