A magyar kormánynak nincsen pontos és megalapozott üzleti terve arra, hogyan tudna egy ilyen mobilcéget versenyképesen működtetni. Egy dologban bízhatnak: hogy majd az állami szektor egységesen ettől a cégtől vesz igénybe távközlési szolgáltatásokat. (Fotó: HVG Archív)

A mai napon a Kúria valószínűleg jóváhagyja azt a korábbi bírósági ítéletet, mely megsemmisítette a negyedik mobilfrekvencia tenderjének döntését, ezzel pedig végleg elbukhat az állami mobilszolgáltató projektje. Úgy hírlik azonban, hogy a kormány így vagy úgy, de mindenképpen szeretne egy mobilcéget magának. Ha ez a negyedik mobilfrekcvenciával nem sikerül, akkor jó lesz a harmadik is: sajtóhírek szerint ugyanis szemet vetettek a Vodafone-ra.

A negyedik, állami mobilszolgáltató indítása is kifejezetten rossz ötletnek és befektetésnek tűnt már a kezdetektől fogva, a kormány B-terve pedig, ha lehet, még inkább az.

Ajánlott írásunk: Az állami mobilszolgáltató remélt halálára

Drágán a leggyengébbet

Magyarországon a mobilpiacon hosszú évek óta vajmi kevés a változás. Az egyes mobilcégek piaci részesedése tíz évvel ezelőtt körülbelül 50-30-20%-os arányban betonozódott be. Ez ellen a kisebb szolgáltatók erőteljesen próbáltak harcolni, ennek a törekvésnek az élére pedig a Vodafone állt azzal, hogy egy rendkívül komoly hálózatépítésbe kezdett Magyarországon. Hiába azonban minden, az erőviszonyokat jelentősen megváltoztatni így sem tudta. A mostani helyzet is csak valamivel kiegyenlítettebb, hiszen még mindig 46-32-22% a piaci részesedés megoszlása.

A Véleményvezér számára igen kérdéses, hogy miért is lenne vonzó a kormánynak a Vodafone. Az angol mobilóriás ugyanis eddigi hazai működése során sok tízmilliárd forintot fektetett abba, hogy a korábbi duopóliumot szétrobbantsa, és hogy a későn érkező utolsó versenyzőből valódi, komoly kihívó lehessen a piacon. Ezek után pedig nem igazán várhatjuk el a Vodafone-tól, hogy magyarországi leányvállalatát olcsón hátrahagyja csak azért, mert a magyar kormánynak az megtetszett. (Az eladást a vállalat részéről hírlapi kacsának minősítették.)

Az ár tehát magas lenne, túl magas azért a piaci pozícióért cserébe, amit a Vodafone jelenleg birtokol.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Sem pénz, sem szakértelem nincs

Másrészt talán még ennél is nagyobb probléma, hogy vajon mitől is lenne a magyar államnak elegendő szakértelme egy mobilszolgáltató sikeres irányításához. Hiszen amit a világ egyik legnagyobb és mindenképpen az egyik legprofibb mobilcégének nem sikerült a magyar piacon elérnie, azt hogyan sikerülne a mindenféle mobilszolgáltatói tapasztalattól mentes magyar államnak? Ami ugyanis a magyar kormány által esetlegesen felvásárolt céget várná a piacon, az az, amivel a Vodafone-nak is szembesülnie kellett annak idején: sok-sok milliárd forintnyi további befektetéssel lehet csak közelebb kerülni a versenytársakhoz. Honnan lesz erre a magyar államnak pénze?

Ráadásul az államnak nem csak, hogy semmiféle mobilszolgáltatói tapasztalata nincsen, hanem a hírközlési piacon meglévő állami szereplők is egészen jelentéktelenek. Nem látjuk tehát, hol van az a szaktudás a magyar államban, mely akár csak azonos szinten tudná működtetni a harmadik szolgáltatót, mint mostani tulajdonosai. És ezért annak sem látjuk garanciáját, hogy nem az fog várni egy ilyen állami szolgáltatóra, ami minden, a Vodafone-nál gyengébb és gyengébben vezetett cégre várna ezen a piacon: hogy a meglévő piaci részesedése és a cég értéke is csak tovább csökken.

Olvasd el ezt is: Lassan már csak a Fidesz védi a kommunista ügynököket

Perek jönnének

A Véleményvezérnek meggyőződése, hogy a magyar kormánynak nincsen pontos és megalapozott üzleti terve arra, hogyan tudna egy ilyen mobilcéget versenyképesen működtetni. A mi félelmünk az, hogy az üzleti terv mindösszesen arra épül, hogy a versenyképes működtetés helyett majd az állami szektor egységesen ettől a cégtől vesz igénybe távközlési szolgáltatásokat. Azonban amint azt már korábbi írásunkban kifejtettük, EU-tagként ezt csak olyan közbeszerzési eljárással lehetne megoldani, ahol mindhárom szolgáltató egyenlő esélyekkel indulna. Félő, ilyen körülmények között a kormány úgy akarná mindig saját szolgáltatóját ezekhez az üzletekhez hozzájuttatni, hogy azzal uniós jogot sértene – ez pedig semmi mást nem eredményezne, mint perek tömkelegét.