Orbán Viktor amatőr nyilatkozatai komoly tárgyalási előnyhöz juttatták az E.On-t, amit a cég legfeljebb azért nem használ ki, mert így is felháborítóan előnyös üzletet köt. (Fotó: MTI)
Hamarosan módosul a 2013. évi költségvetési törvény, mégpedig az E.On gázüzletágának tervezett magyar állam általi megvásárlása miatt, mely azonban Orbán Viktor megannyi ígérete ellenére mindmáig nem valósult meg. A magyar kormány eközben olyan mértékben elköteleződött publikusan a vásárlás ténye mellett, hogy annak ha törik, ha szakad, meg kell történnie. De szeretnénk a tárgyalóasztal túloldalán ülni egy ennyire balek vevővel szemben!
Ajánlott írásunk: Durvul: nyomozókat küldtek Simorékra
Orbán nagyon akarja az üzletet
Talán még emlékszünk rá, hogy a tavalyi év vége felé a miniszterelnök kijelentette, hogy 2013. január 31-ig a magyar állam megvásárolja az E.On gázüzletágának honi részét. A határidőt azért tudhatta ilyen pontosan, mert az E.On vezérigazgatójával aláírt előzetes megállapodás értelmében legkésőbb ekkorra vállalták a felek, hogy lezárják a tranzakciót. Azonban ahogyan az egy ilyen méretű vásárlásnál egyáltalán nem példa nélküli, a felek kicsúsztak a saját maguk által kitűzött határidőből. Ez önmagában egyáltalán nem tragédia, hiszen ha a szándékaik továbbra is változatlanok, akkor ugyanúgy megköthetik a megállapodást a szóban forgó dátum után is.
Csakhogy jelen esetben egy kicsit bonyolultabb a képlet. A vevő ugyanis egy kormány, sőt egy olyan kormány, amelynek feje valamilyen rejtélyes okból mitikus jelentőséget tulajdonít az ilyen jellegű publikus ígéretei betartásának. Mint minden politikus, természetesen a magyar kormányfő is sokszor csűri-csavarja, hogy pontosan mit is ígért és mit nem. Ez a téma azonban olyan, ahol a határidő és az adásvétel ténye túlságosan is egyértelmű jelenségek ahhoz, hogy olyan nagyon lehessen őket magyarázgatni.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Lejárt a határidő, nincs meg az üzlet
Ezért aztán amikor eljött január 31-e és aláírt végleges szerződés még mindig nem volt, Orbán Viktor nem ezt, az egyébként az ügy egésze szempontjából abszolút mellékes tényt rögzítette, hanem úgy csinált, mintha igenis lenne szerződés. Sajtótájékoztatón deklarálta, hogy azon a napon létrejött a megállapodás, és pusztán technikai akadályok miatt késik egy kicsit az aláírás.
Azóta eltelt még egy hónap, de az aláírás továbbra sincs meg. Persze mindig lehet azt mondani, hogy csak technikai kérdéseket kell tisztázni, a valóságban azonban ameddig nincs ott az aláírás a papíron, valamennyi feltétel változhat. Ha pedig valaki az E.On helyzetébe képzeli magát, nehéz belátni, hogy a vállalat miért ne használná ki az így előállt nyilvánvaló tárgyalási előnyét. A magyar miniszterelnök ugyanis mostanra kifejezetten politikai jelentőséget adott a megállapodás tényének, így aztán valószínűleg rendkívül drága lenne neki felállni az asztaltól. Ilyen szituációban meglehetősen nagy a kísértés, hogy az eladó a nyilvánosságra valószínűleg sosem kerülő, ámde annál fontosabb kérdésekben (például a garanciavállalások ügyében) önmaga számára a korábbiaknál kedvezőbb feltételeket harcoljon ki.
Olvasd el ezt is: Lassan már csak a Fidesz védi a kommunista ügynököket
Már eleve jól járnak
Nehéz más kifejezést találni minderre, mint hogy a kormányfő ilyen szintű elköteleződése a még alá nem írt szerződés mellett borzasztó amatőr lépés volt.
Ha igazak az eddig kiszivárgott hírek, a kormány nagyjából 500 millió euróval többért készül megvenni az E.On cégeit, mint amennyit azok a vagyonértékelések alapján érnek – mondja Mártha Imre Cambridge-ben végzett energiapiaci szakértő, az MVM volt vezérigazgatója. Szerinte senki nem mert a miniszterelnöknek szólni, hogy „főnök ezt ne így, ne ennyiért", amikor a szándéknyilatkozatot aláírta, az apparátus pedig most próbálja menteni a menthetőt. Az üzlettől visszalépni iszonyatos presztízsveszteség lenne, továbbvitele viszont nagyon leterheli az állami MVM-et. Ha nem tudnak kialkudni jobb feltételeket, az a döntéshozó testületek tagjainak a felelősségét is felvetheti.
De persze az is lehet, hogy az E.On egyáltalán nem kívánja kihasználni az így előállt helyzetet: mondjuk például azért, mert már így is felháborítóan előnyös üzletet köt. Az MVM volt vezérigazgatója legalábbis mintha erre utalt volna egy korábbi interjújában. És amennyiben neki van igaza, akkor Orbán Viktor felesleges nyilatkozatai a profizmus csúcsának számítanának ahhoz képest, hogy milyen nevetségesen drága, a cég értékénél több száz millió euróval magasabb árat sikerült a magyar kormánynak "kiharcolnia".
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.