Véleményvezér

Mindig lesznek emberek, akik hol kapzsiságból, hol rövidlátásból, de tapsolni fognak más tulajdonának elvételéhez. A kormány pedig épp elég példát szolgáltatott arra, mennyire nem veszi komolyan a magántulajdon szentségét. (Fotó: Index)

Orbán Viktor minapi elhíresült megjegyzése az egykori Állami Balettintézet épületének visszaszerzéséről rávilágított arra, hogy milyen ingatag lábakon is áll a magántulajdon szentségének ügye Magyarországon. Ha van mélyen gyökerező, fundamentális problémája a magyar gazdaságnak, akkor ez az. És sajnos ebben a tekintetben a helyzet csak romlott a Fidesz kormányzása alatt.

Ajánlott írásunk: A Fidesz fülkeforradalmi tőkésosztálya

Nem kegy, hanem jog

Kezdjük rögtön azzal, aminek nyilvánvalónak kellene lennie, de sajnos mégsem az: a magántulajdon nem az állam kegye, hanem az egyén elidegeníthetetlen joga. Azaz nem azért az enyém a házam, a kertem vagy éppen a ruhám, mert az állam nagylelkűen megengedi nekem, hogy az enyém lehessen, hanem mert ez azon kevés ősi jogok egyike, amelyek már az állam létezése előtt is léteztek. Ráadásul az állam nem kis részben éppen azért jött létre, hogy az egyén a magántulajdonát nagyobb biztonságban tudhassa. Ez pedig azt jelenti, hogy ez azon jogok egyike, mellyel az állam nem játszadozhat kénye-kedve szerint.

Ráadásul az államok, amelyek a történelem során nem voltak tekintettel erre, lényegesen lemaradtak azokhoz képest, melyek viszont igen (gyakorlatilag erről szól az intézményi közgazdaságtan egész irodalma). Azon országokban ugyanis, ahol a magántulajdon teljes mértékben az állam önkényének van kiszolgáltatva, csökken vagy megszűnik a befektetésre, az új érték teremtésére vonatkozó ösztönzés, és így nem születnek beruházások sem.

Magyarország történetében különösen jó példát szolgáltat a fentiekre a török hódoltság és a török kiűzésének kora. A magyar földek felett ideiglenesen, a szultán mindenkori kénye-kedvének kitéve rendelkező török uraságok csak a felélésben jeleskedtek, ami aztán néhány évtized alatt kimerítette és elnéptelenítette ezeket a területeket. Amikor viszont a török kiűzetett, ezen területeket régi gazdáik a 150 év eltelte ellenére automatikusan visszavenni szándékoztak. Mikor az osztrák császár ezt megkísérelte technikai eszközökkel lassítani, sőt megakadályozni, a magyar nemesség az ellenállás mellett döntött, megalapozva ezzel a Rákóczi-szabadságharc nemesi bázisát.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Amikor a közérdek előrébb való

A tulajdonhoz való jognak természetesen vannak korlátai. Az államnak lehetősége van kisajátítani bizonyos vagyonokat, amennyiben a közérdek szempontjai sokszorosan felülmúlják a vonatkozó jog megsértéséből származó, szintén nyilvánvaló hátrányokat. A Római Birodalom óta a nyugati civilizációban úgy biztosítják, hogy valóban csak indokolt esetekben kerüljön sor hasonló eljárására, hogy azt ritkán és előre szabályozott, rendszerint hosszadalmas folyamatok mentén, megfelelő kártérítés mellett hajtják végre.

Magyarországon is vannak ilyen jogszabályok. Ami például a szóban forgó Balettintézet épületének ügyét illeti, hadd adjunk egy egyszerű tanácsot a főpolgármesternek és a miniszterelnöknek: a kerületi önkormányzatoknak joguk van állagmegóvási kötelezettséget kiírni az épületekre. Amennyiben erről a tulajdonos nem gondoskodik - a Balettintézet ügyében erről van szó - úgy az önkormányzat a megfelelő munkákat például közmunka keretein belül elvégeztetheti, és annak költségeit a tulajdonosnak kiszámlázhatja. Ha pedig ezt a tulajdonos nem fizeti ki, úgy egy egyszerű végrehajtási eljárás során az épület új gazdára lelhet. Törvényesen.

A Balettintézet épülete legalább egy évtizede van olyan állapotban, mint jelenleg, és a fideszes kerületi önkormányzatnak is legalább három éve lett volna ezt a folyamatot megindítani és végigmenni rajta. Hogy miért nem tettek így, azt nyilván ők tudják. Mindenesetre nem éltek a törvény kínálta úttal.

Olvasd el ezt is: Orbán Viktor őszödi beszéde is lehetne

Kézi vezérléssel

Természetesen mi is felháborítónak tartjuk az épület körüli mutyi történetét, és azt, hogy a magyar rendőrség és ügyészség képtelen volt ezt a disznóságot felgöngyölíteni. Ha azonban ez is a helyzet, attól még annak az épületnek a „portugálok" a tulajdonosai, még akkor is, ha tudni véljük, hogy annak megszerzésében voltak tisztességtelen lépések is. A tulajdonjogot semmi esetre sem írja felül néhány még olyan kiváló oknyomozó újságcikk, hogy politikusi véleményről már ne is beszéljünk. Nagyon nem volna üdvös, ha egy miniszterelnök saját maga és emberei lassúságát, illetve sikertelenségét egyénre szabott kisajátítási törvények produkálásával kompenzálná.

A visszamenőleges hatályú adók, a magánnyugdíj-pénztári rendszer államosítása, a trafikmutyi, vagy éppen a tulajdonjogi kérdések Alkotmánybíróság általi vizsgálhatóságának korlátozásával kapcsolatos törekvések, hogy csak néhányat említsünk az elmúlt évek kínálatából, épp elég bizonytalanságot teremtettek azzal kapcsolatban, hogy mennyire is veszi komolyan a kormány a magántulajdon szentségét. És az is világos, hogy mindig lesznek emberek, akik hol kapzsiságból, hol rövidlátásból, de tapsolni fognak más tulajdonának elvételéhez. De ettől a fekete még fekete, a fehér meg fehér, a rablás pedig rablás marad.