Ma Magyarországon a kormánypolitika fékeként és ellensúlyaként a választók, a nemzetközi politikai környezet, valamint a piac működnek. Minden más csak mese habbal. (Fotó: fidesz.hu)

Az új kormány első két hónapja a Fidesz kritikusai szerint a jogállam leépítéséről szólt. Az ellenzéki pártok kórusban emlegetnek narancsuralmi rendszert (LMP) vagy egypártrendszert (Jobbik, MSZP), a baloldali sajtó pedig pannon Putyinról, sőt néha egyenesen diktatúraépítésről beszél.

Jogosak-e a kritikák?

Először is: a bírálatok sokszor jogosak, ám azokat mindig óvatosan kell kezelni. Ugyanis megszokhattuk már, hogy számos esetben a politikai változás kárvallotjai saját érdekeik sérülését próbálják meg jogvédő nyelvezetbe csomagolni, és a pozícióféltést demokráciaféltésnek beállítani.

A Fidesz kinevezései, intézményi és jogi átalakításai - szemben a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában leírtakkal – a legtöbbször egyszerűen csak az “átmenet két zavaros évtizedét” folytatják. Ahogy a lex Borkai vagy a lex Járai ötlete tisztán megmutatta, a Fidesz is ugyanúgy hajlamos kizárólag saját érdekei szerint írni még a törvényeket is. A különbség az, hogy az új kormány most nincs rákényszerülve háttéralkukra és színjátékokra, nem kell odafigyelnie a csomagolásra: még indokolniuk sem kell semmit, egyszerűen csak meghozni a döntést.

Ez a látvány valóban elég csúnya, de emiatt ugyanúgy nem kell félni putyinizmustól vagy diktatúrától, ahogy az elmúlt két évtizedben sem kellett.

A „zavaros két hónap” intézkedéseiből:

Pintér Sándor kinevezése
Indoklás nélküli elbocsátás
Köztársasági elnök jelölése
Simor András támadása 1.
Simor András támadása 2.
Az alkotmánybírók jelölése
NER kötelező kifüggesztése
A Fidesz káderpolitikája

Nem fék, nem ellensúly

Sokan azzal érvelnek, hogy a Fidesz kiiktatja a fékek és ellensúlyok rendszerét. A tömegdemokrácia azonban egy olyan játék, ahol a többség felhatalmazása a jolly joker, ami mindent visz. Bármennyire is cinikus a Fidesz védekezése, hogy az emberek őket mindenre felhatalmazták: a magyar alkotmányos keretek között ez bizony így is van.

Más oldalról nézve: azok a fékek és ellensúlyok, melyeket demokratikus felhatalmazással, a demokrácia és a jogállam keretei között olyan egyszerűen ki lehet iktatni, ahogy a Fidesz is teszi, a valóságban nem fékek és nem ellensúlyok. Például a most elfoglalt köztársasági elnöki vagy éppen ÁSZ-elnöki tisztség sem jelentett soha valódi féket vagy ellensúlyt. Gondoljunk csak arra, hogy mit tudott kezdeni az Állami Számvevőszék Veres Jánosék költségvetési trükközéseivel, vagy az amúgy rendkívül autonóm Sólyom László az őszödi beszéd után Gyurcsánnyal: semmit.

Akkor mi jelenti a valódi ellensúlyt?

A 2010-es években Európa kellős közepén a valóságban nem hogy diktatúrát, de putyini rendszert sem lehet építeni. Ezek nem többek olcsó politikai szlogeneknél.

A valódi fékek és ellensúlyok minden országban mások, az adott ország hagyományaitól és berendezkedésétől függően, de még időben is változnak. A kormánypolitika fékeként és ellensúlyaként a jelenlegi Magyarországon valójában a választók, a nemzetközi politikai környezet, valamint a befektetők és a piac működnek.

Minden más csak mese habbal.

Egy évvel ezelőtt a Bajnai-kormány élvezte a piac és a nyugati politika bizalmát, azonban a szocialisták népszerűtlensége nagyon komoly korlátot szabott minden lépésüknek. Most éppen az ellenkezője látható: bár a magyar választók körében a Fidesz népszerűsége még töretlen, az EU, az IMF és a pénzügyi piacok rögtön érzékenyen reagáltak a Fidesz első lépéseire és azonnal jelezték az új kormánynak, hogy hol van a határ. Mindkét esetben valójában ugyanaz az eredmény: a kormány nem tehet kénye-kedve szerint, hanem folyamatosan alkalmazkodnia kell.

Aki azt gondolja, hogy így diktatúrát lehet építeni, az valószínűleg szerencsés és már nem tudja, vagy csak elfelejtette, hogy hogyan is néz ki egy igazi diktatúra.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!