Véleményvezér

Még egy hithű kormánypárti számára is egyértelmű, hogy a szájába akarják adni a válaszokat. Nem csoda, hogy tömegek gondolják úgy, inkább nem is vesznek részt ebben a cirkuszban. (Fotó: MTI)

A kormány által a múlt hétfőn ismertetett adatok szerint a bő egy hónapja kipostázott nemzeti konzultációs kérdőívekből mindössze 396 ezer érkezett csak vissza, vagyis a konzultáció egyelőre súlyos kudarc. Ez lehetett a valódi oka annak, hogy Orbán Viktor pénteken egy videóüzenetben – a felvezetés után, miszerint megnyertük a Brüsszellel vívott gazdasági szabadságharcot – mindenkit a kérdőív kitöltésére kért. De vajon hogyan fulladhatott érdektelenségbe ez a jól bejáratott kommunikációs akció?

Ajánlott írásunk: Határon túliak váltják le a Fideszt?

Komolytalan és alkalmatlan

Először is: a Véleményvezér egyáltalán nem gondolja, hogy bármi szükség lenne egy népszavazásszerű, de semmiféle kötelező erővel nem bíró, ráadásul törvényileg gyakorlatilag teljesen szabályozatlan állami kérdőívezésre. Ráadásul nemcsak, hogy a kérdőívek feldolgozása átláthatatlan, hanem maga ez a fajta konzultáció is teljesen alkalmatlan arra, hogy helyettesítse a rendesen bejártott szakmai egyeztetéseket.

Ha azonban a kormány mindezek ellenére mégis kérdőívekkel bombázza az állampolgárok postaládáit, akkor legalább elvárható lenne, hogy a legfontosabb ügyekben kérje ki a véleményünket. Az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozása, a médiatörvény, az igazságszolgáltatás feje tetejére állítása vagy éppen a magánnyugdíjpénztári vagyon államosítása egészen biztosan sokkal nagyobb horderejű kérdések, mint mondjuk a szabadvállakozási zónák kialakítása vagy a 20 főnél kevesebb embert foglalkoztató magyar vállalkozások adókedvezményének témája.

Nem is beszélve az új alkotmányról, melynek elfogadását még rendesebb afrikai országokban sem komolytalan konzultálgatással, hanem népszavazással szokás megerősíteni.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Nem valódi kérdések

A válaszok alacsony számát azzal egészen biztosan nem lehet magyarázni, hogy az emberek figyelmét esetleg elkerülte volna a nemzeti konzultáció, hiszen a kormány százmilliókat, sőt milliárdokat költött arra, hogy mindenkinek a postaládájába eljussanak a kérdőívek, melyek kitöltésére lépten-nyomon buzdítanak az óriásplakátok, tévéreklámok, újsághirdetések.

A kudarcnak valószínleg két oka van. Egyrészt a kérdések olyan szinten irányítottak, hogy az már a nevetségességbe hajlik, megszövegezésük a szocialista rendszer átlátszó propagandáját idézi. Egy-két kérdéstől eltekintve még egy hithű kormánypárti számára is teljesen egyértelmű, hogy a Fidesz-kormány a szájába akarja adni a válaszokat. Nem csoda, hogy sokan úgy gondolják, inkább nem is vesznek részt ebben a cirkuszban.

A nemzeti konzultáció kérdései

1. „Vannak, akik azt javasolják, hogy a 20 főnél kevesebb embert foglalkoztató magyar vállalkozásoknak biztosítani kell az átalányadózás lehetőségét, mert így jobb eséllyel tarthatják meg alkalmazottaikat a válság közepette. Mások szerint nincs szükség a kis cégek ilyen módon történő megsegítésére."

2. „Vannak, akik szerint adó- és járulékmentessé kellene tenni a bérét azoknak, akik már nyugdíjba mehetnének, de tovább dolgoznak. Mások azt mondják, nem kell segíteni a nyugdíjas korúakat, hogy a munka világában maradjanak."

3. „Vannak, akik szerint a gyermekes családok szocpol támogatását ki kellene terjeszteni új személyautó vásárlására is. Mások szerint nem kell tovább támogatni a családokat."

4. „Vannak, akik szerint továbbra is méltányos tehermegosztásra van szükség az állam, a nagyvállalatok, illetve a bankok és az emberek között akkor is, ha ez ellentétes az EU elvárásaival. Mások szerint a bankoknak és nagyvállalatoknak kisebb részt kell vállalni a válság terheiből, mert így tudják eredményessé tenni gazdálkodásukat és segíteni a gazdaságot."

5. „Vannak, akik szerint a magyar kormánynak kiemelten támogatnia kellene a nők, különösen a kisgyermekes anyukák munkába állását. Mások szerint erre nincs szükség, a kisgyermekes anyuka inkább maradjon otthon a gyermekével."

6. „Vannak, akik szerint szükséges a minimálbér folyamatos emelése a magyar emberek biztonságos megélhetése érdekében. Mások szerint nincs szükség a minimálbér emelésére, mert az rontja a cégek versenyképességét."

7. „Vannak, akik szerint adókedvezményt kellene kapniuk azoknak a cégeknek, amelyek új munkahelyeket hoznak létre. Mások szerint az adókedvezmény nem ösztönöz munkahelyteremtésre."

8. „Vannak, akik szerint az államnak több eszközzel, jobban kellene segítenie a fiatalokat az elhelyezkedésben. Mások szerint a fiatalok elég segítséget kapnak az államtól."

9. „Vannak, akik szerint a munkanéküliség által leginkább sújtott területeken szabadvállalkozási zónák kialakítására lenne szükség. Külföldi példák bizonyítják, hogy az ilyen zónákban, ahol az új vállalkozások komoly adókedvezményeket kapnak, gyorsan tudnak nagyszámú munkahelyet teremteni a helybelieknek. Mások szerint nem kell szabadvállalkozási zónákkal ösztönözni a munkahelyteremtést."

10. „Vannak, akik úgy gondolják, az államnak vissza kell szorítania a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatokat. Mások szerint nem kell föllépni a monopóliumok ellen; rendjén van, hogy a nagyhal megeszi a kishalat."

11. „Vannak akik szerint nem szabad megengedni, hogy a létfenntartáshoz szükséges szolgáltatásokat (víz, villany, gáz, szemétszállítás, távfűtés) biztosító cégek, üzletek haszonra törekedjenek, és ezért köztulajdonban kell tartani őket. Mások szerint helyes, hogy ezek a vállalatok profitérdekeltek."

12. „Vannak, akik szerint az ország legnehezebb sorsú településein támogatni kell olyan szociális szövetkezetek működését, amelyek hasznos pénzkeresetet biztosítanának azoknak, aki korábban csak segélyekből tudtak megélni. Mások szerint nem segítenek az ilyen megoldások."

13. „Magyaroroszág sokat tett eddig a bajba jutott devizahitelesek megmentéséért a kilakoltatási moratórium bevezetésével, a kedvezményes végtörlesztés és az árfolyamgát rendszerével, de vannak, akik szerint ez nem elég, további lépések szükségesek. Mások szerint nem kell többet tenni a devizahitelesekért."

14. „Vannak, aki úgy vélik, méltányos lenne a válság idején, ha az alacsonyabb jövedelműek a cafetériát készpénzben kapnák. Mások szerint a cafetéria rendszeren nem kell változtatni, mert a bérkompenzáció elegendő segítség a kisebb keresetűeknek."

15. „Vannak, akik szerint az lenne a méltányos, ha az általános forgalmi adó érzékenyebb lenne, vagyis a létfenntartáshoz szükséges cikkek után alacsonyabb, a luxuscikkek után viszont megasabb áfát kellene fizetni. Mások szerint nincs erre szükség."

16. „Vannak, akik szerint a kormánynak a válság idején is meg kell védenie a nyugdíjak vásárlóértékét. Mások szerint erre nincs lehetőség."

A másik ok maga a kormánypolitika. Az elmúlt két év éppen azt mutatta meg, hogy legyen szó a magánnyugdíjpénztárakról, az Alkotmánybíróság döntéseinek tiszteletben tartásáról, az IMF-ről vagy éppen az offshore-vagyonokról, a Fidesz példátlan gyorsasággal képes megváltoztatni az álláspontját. Legyen valaki akár kormánypárti, akár a kormányból kiábrándult vagy éppen ellenzéki szavazó, abban mindannyian egyetérthetnek, hogy senki nem tudja megmondani, miről mit fog gondolni Orbán Viktor kormánya egy év múlva. Ennek megfelelően teljes joggal érezhetik úgy állampolgárok milliói, hogy felesleges holmi kérdőívekkel bajlódniuk, amikor a kormány bármikor képes kimagyarázni, hogy miért megy szembe korábbi vállalásaival.

Olvasd el ezt is: Közgép: szenved a Fidesz

Nem fog bejönni

Semmi meglepő nincs tehát a nemzeti konzultációt kísérő érdektelenségben. Bár Orbán Viktor folyamatosan az emberekre hivatkozik, második kormányzása során soha semmi jelét nem adta, hogy valóban kíváncsi lenne az állampolgárok, vagy az érintett szakmák és iparágak véleményére. Nincs ez másként a mostani, a gazdaságról szóló nemzeti konzultáció esetében sem: ezek az elképesztő módon irányított kérdések nem a kormányzati döntések meghozatalához kellenek, hanem a már eleve eldöntött intézkedések legitimálására. Szerencsére ez annyira nyilvánvaló, hogy úgy tűnik, ez a kommunikációs trükk most nem fog bejönni.