Véleményvezér

Ha a kormány a módosabb középosztály megsarcolása mellett dönt, azzal  feladja értékbeli alapvetéseit, és szinte felkéri majdani ellenfeleit egy új jobboldali párt létrehozására. (Fotó: Bánkuti András/hvg.hu)

A kormány elkerülhetetlennek tűnő gazdaságpolitikai irányváltásának nemcsak gazdasági, hanem nyilvánvalóan politikai következményei is lesznek. Miközben a miniszterelnök gőzerővel dolgozik azon, hogy a problémákat kizárólag a külső tényezőkre fogja, minden bizonnyal drámaian fel fogja gyorsítani a sarkalatos törvények őszi elfogadtatását.

A gazdasági kilátások alapján ugyanis 2012 második felére már nagyon könnyen a mélybe szállhat a Fidesz népszerűsége – és akkor elfogyhat a vékony kétharmad is.

Ajánlott írásunk: Tényleg megbukott a Fidesz gazdaságpolitikája!

Miért fog esni a Fidesz népszerűsége?

A kormány számára óhatatlanul presztízsveszteség lesz abból, hogy az előre beharangozott költségvetési célok tartásához újabb évközbeni szigorításokra van szükség. Nyilván az sem fog jót tenni a Fidesz hitelességének, hogy a nemzetgazdasági miniszter még hat hónappal ezelőtt is 4-6%-os gazdasági növekedést vizionált 2012-re, miközben mára tudjuk, hogy nagy valószínűséggel még a 2% sem lesz meg. És természetesen rettentő kínos, hogy az egymillió új munkahely ígéretéből szinte csak a közmunkaprogram által teremtett munkahelyek lesznek kézzelfoghatóak a jövő év végére. Mindez azonban elsődleges hatását tekintve csak marginálisan befolyásolhatja a Fidesz népszerűségét.

Ami azonban nagyon is hatni fog a kormány támogatottságára, az az a lépéssorozat, amit a Széll Kálmán-terv módosítása kapcsán bevezetni kényszerülek 2012-vel. Amint azt tegnapi cikkünkbe is vázoltuk, ezek az intézkedések valakiknek nagyon fognak fájni. Politikai szempontból a kormány előtt álló legfontosabb stratégiai kérdés annak eldöntése, hogy kik is legyenek az áldozatok.

Kinek fájjon?

A szóba jöhető célcsoportok közül az első a középosztály kicsit módosabb fele, mely a Fidesz hagyományos törzsbázisának számít. Ha a kormány az ő megsarcolásuk mellett dönt, akkor azzal teljes egészében feladja értékbeli alapvetéseit, és szinte felkéri majdani ellenfeleit egy új jobboldali párt létrehozására. A Véleményvezér szerint pontosan ezért igen logikátlan, hogy a kormányfő ezt az utat válassza.

Ennek a lépésnek két nyilvánvaló alternatívája lehet. Az egyik az állami öregségi nyugdíjasok juttatásainak és kedvezményeinek jelentős megvágása. A Véleményvezér már régóta kardoskodik ezen opció mellett, amely ráadásul a kormány számára politikailag is a legkisebb rossznak számító döntés volna. A közvélemény-kutatási adatok szerint ugyanis a nyugdíjasok az egyetlen olyan korcsoport, ahol már nem vezet a Fidesz – annak ellenére sem, hogy ők az egyetlen szélesebb választói réteg, akiket nem ért jelentős érdeksérelem az elmúlt 15 hónapban. Továbbra sem egészen értjük, miért, de látjuk, a kormányfőnek axiómája, hogy az öregségi nyugdíjakhoz nem szabad nyúlni.

Megint a közalkalmazottak?

Kizárásos alapon maradnak az állami alkalmazottak (a szociális juttatásokból ugyanis valószínűleg nem nagyon lehet a SZKT-ben eredetileg tervezettnél többet vágni), azon belül is különösen a relatíve alacsonyabban kvalifikált rétegek.

A kormányhivatali rendszer létrehozása és az önkormányzati funkciók központosításának terve azt jelzi, hogy a kormány elszánta magát arra, hogy a jelenleg önkormányzati fizetésből élők között nagyon jelentős költségcsökkentést és létszámleépítést hajtson végre. Ezen lépés mellett szól az, hogy amennyiben a központosított rendszerek valóban hatékonyabban tudnak működni, mint decentralizált elődeik, úgy ez a hatékonyság-javulás nemzetgazdasági szinten is kézzel fogható eredményeket hozhat.

Bár maga az elképzelés természetesen kifejezetten üdvözlendő, a Véleményvezér attól tart, hogy az így realizálható megtakarítások egyszerűen nem lesznek elegendőek a keletkezett lyuk betömésére. És akkor ismételten a fenti két opció egyike közül kell majd választani –gyorsan és kapkodva, mindössze néhány hét alatt, mint a tavalyi év költségvetésének módosításakor.

És persze kell egy bűnbak is!

Látható, hogy politikailag csak a rossz és a rosszabb között választhat a kormány, hiszen mindenképpen jelentős számú szavazót fog elveszíteni. Ilyenkor persze még inkább felértékelődik a tüneti kezelés, értsd a politikai kommunikáció szerepe. Valószínűleg különösen sokat hallunk majd a kedvezőtlen nemzetközi helyzetről (ami egyébként igaz is), a szuverenitás védelmének szükségességéről, és persze a gonosz spekulánsokról.

De eljön majd a saját bűnbakok ideje is. Nem lennénk például meglepődve, ha a nyilvánvalóan hiteltelenné vált gazdasági miniszter új feladata nemsokára éppen ennek a hálátlan szerepnek az alakítása lenne – amolyan új Bokros Lajosként.

Előző írásaink a témában:
Tényleg megbukott a Fidesz gazdaságpolitikája!
Orbán Viktor dilemmája: kinek fájjon leginkább?

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!