Véleményvezér

Magyarországon a kormányzat két év alatt rengeteg pénzt szedett ki a bankrendszerből – csak nehogy a végén majd egy igen méretes állami konszolidációra legyen szükség. Különvélemény.

Hétvégi rovatunkban a hét általunk legérdekesebbnek, legtanulságosabbnak, legprovokatívabbnak talált hozzászólása kapcsán kérjük meg annak szerzőjét, hogy fejtse ki bővebben állításait. Ezúttal Brückner Gergely újságírót kérdeztük, aki a következő kommentet írta Orbán vs Széchenyi: a hitel tönkretesz minket? c. posztunkhoz:

Brückner Gergely: Bármit is gondolt Orbán, a tranzakciós adóval újabb elképesztő pofont kapott a vállalati hitelezés. A mai, holnapi bevételek mentén teljesen szétesik a bankrendszer, Magyarország kiesik a nemzetközi pénzügyi vérkeringésből, a pénzügyi szféra szolgáltatásai, vállalati treasury, bankkártyák elkerülik Magyarországot.

Nyilván majd elemzik a lapok, nem akarok hosszasan számolgatni, de sajnos ezt nem úgy kell felfogni, hogy a 20 ezres Főtáv-számlámra rájön majd 20 forint adó, amit mindenki kibír, hanem meg kell nézni a nemzetközi ügyeket. A vállalatok overnight, egy napos euró-lekötéseknél, ha oda-vissza egy ezrelék a teher, akkor éves szinten 35-40 százalékos kamatot kell euróban kínálnia egy magyar banknak, hogy a kedves ügyfél ne a külföldi szolgáltatót válassza. Ugyanez a külföldiek állampapír-vásárlásainál, minden tradingnél – vajon mi lesz ebből?

Véleményvezér: A kommentedben említett problémáról sajnálatosan kevés szó esik. A te ismereteid, becsléseid szerint milyen típusú vállalatokat vagy pénzügyi szereplőket riaszthat el a magyar bankoktól ez az adó?

BG: Ha a tranzakciós adót felső limit, úgynevezett sapka nélkül vezetik be, akkor a vállalati treasury-ket, az állampapír-vásárlásokat, mindent, ahol nemzetközi verseny van és ahol gyorsan és sok pénz mozog. Egyet talán bemutatnék. A vállalati treasury-k az ideiglenesen szabad pénzeszközeiket bankoknál helyezik el. Ha csak pár napra, vagy pár hétre szabad a pénz, akkor gyorsan körbekérdezik a bankokat, melyik milyen kamatot tud fizetni az adott összeg után. A magyar bankok nem fogják lenyelni a tranzakciós adót, hanem azt az ügyfelekkel fizettetik meg. Ha egy magyar bank felé az utalást, majd később a visszautalást egy-egy ezrelékes adó terheli, akkor ez megdrágítja a magyar bank igénybevételét. Ha egy évre lekötné a cég a pénzét, akkor a tranzakciós adó kezelhető. Igen ám, de az említett rövidebb időszakokra vetítve a két ezreléknyi adó arányaiban sokkal nagyobb különbséget jelent. Utána lehet számolni, ha egy külföldi bank egy hétre, vagy egy hónapra éves szinten hat százalékos kamatot ígér, akkor a magyar banknak több mint tíz százalékot kellene fizetnie euróban, hogy a tranzakciós adóval is versenyképes legyen az ajánlata. Ez nyilvánvalóan lehetetlen, a magyar bankok kiszorulnak egy fontos piacról.

Brückner Gergely (1973) újságíró, közgazdász, a Figyelő főmunkatársa.

VV: Ugyebár a külföldi vállalatok és a hazai bankok nem szavaznak, ezért aztán úgy tűnik, a kormány is mintha kevésbé törődne az problémáikkal. Mennyire látod élesnek a külföldi vállalatokkal szembeni ellenségességet? Csak retorikai fordulatról van szó, vagy valós kormányzati tevékenységről?

BG: Aligha kérdéses, a magyar kormány az elmúlt két évben szokatlan eszközökkel, ráadásul mindenfajta konzultáció és egyeztetés nélkül lépett fel a multinacionális vállalatokkal szemben. Gondolhatunk az erőszakos reprivatizációkra, a szektoradókra, vagy például a bankokat sújtó végtörlesztésre. Hogy miben, kinek volt igaza, vitatható. Egy rettentően túlárazott szolgáltatást nyújtó francia vizes cég, a korábban óriási marzsokkal és indokolatlan egyoldalú szerződésmódosításokkal is extraprofitokat bezsebelő lakossági bank biztosan megregulázható, ám a nyugati befektetők büntetése, a magyar gazdasági növekedést visszafogó túlzott terhek mindenkinek hátrányosak. Azt pedig senki nem tudta előre felmérni, de a magyar kormány egészen biztosan elmérte, hogy a vállalataik nyúzása miatt is megbántott osztrákok, németek, franciák, belgák milyen kőkeményen vissza tudnak vágni mindenféle politikai kérdésben, uniós ügyben.

VV: Meddig bírja még a magyar bankrendszer a folyamatos terhelést és milyen hátulütői lehetnek rövid, illetve hosszú távon az ő sarcolásuknak?

BG: Sajnos ez egy elég szomorú képlet. A bankok egy része két év alatt többet veszített, mint amennyit magyar jelenlétük alatt összesen keresett. A tulajdonosok elmenni nem nagyon tudtak eddig, bankot eladni ma nehéz, bezárni szinte lehetetlen, a jobb idők reményében hát a zsebükbe nyúltak. Ám addig is alkalmazkodnak, például kevesebbet hiteleznek, magasabb felárral adnak pénzt a magyar vállalatnak, lakosságnak, államnak. Sajnos hitelek nélkül nincsen beruházás, nincsen gazdasági növekedés, nincsen munkahelyteremtés. Miközben Európában eddig viszonylag sikeresnek tűnik a 2008 óta meglépett állami bankkonszolidáció, és sok országban az állam már vissza tudta venni a bankrendszerbe bepumpált pénzeket, addig Magyarországon a kormányzat rengeteg pénzt szedett ki a bankrendszerből. Csak nehogy a folyamat éppen fordított legyen, előbb az állam pénzt szed ki, majd egy igen méretes állami konszolidációval menthető csak meg a végletesen legyengült bankrendszer. Még korántsem tartunk itt, eddig bírták a bankok tulajdonosai, csak a prés nem enyhül, hanem hónapról hónapra erősödik.

A legutóbbi különvélemények a Véleményvezéren:
Kiss Ádám: Csúcstechnikájú Gripen és muzeális Csepel teherautó
Varró László: Felbőszítésben Magyarország világrekorder
Martin József Péter: Az EU-nak nincs alternatívája
Vári György: Kijár Áder Jánosnak, hogy kapjon egy esélyt
Baksa Roland: A telefonadónál inkább a felkészületlenség dominálhat
Madár István: A gazdaságpolitikában nemigen van jelen a tudatosság elve
Szalai Ákos: A plágiumügy főszereplője nem Schmitt
Lánczi Tamás: Az LMP az SZDSZ bunkósbotját suhogtatja

Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!

Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.