Véleményvezér

Öt olyan dolog 2012-ből, melyekre a NER működtetői talán büszkeséggel tekintenek, mi azonban korántsem. A Véleményvezér év végi forradalmi toplistája. (Fotó: Földes András/Index)

Tegnapi „ellenforradalmi" listánkon azt az öt jelenséget gyűjtöttük össze, amelyek idén a Nemzeti Együttműködés Rendszerében sem mutattak változást, és az elmúlt nyolc, húsz stb. év hagyományát folytatták. Mai ötös listánk pedig a fülkeforradalom vívmányai közül azokat sorolja fel, amelyek 2012-ben különös hangsúlyt kaptak: öt olyan dolgot, melyekre a NER működtetői talán büszkeséggel tekintenek, mi azonban korántsem.

Ajánlott írásunk: Miért félhet a tiltakozó hallgatóktól a kormány?

5. Csillagászati pénzek pumpálása a magyar fociba

Kevés olyan téma van, amely annyi figyelmet kap a miniszterelnöktől, mint a magyar foci ügye. A kormányfő a magyar válogatott szinte minden mérkőzését személyesen tekinti meg, és állandó vendég az aktuális pártcsapat, a Videoton páholyában. Ráadásul abból a bő húszmilliárd forintból, mely a látványsportok állami támogatására jut, messze a legnagyobb részt a miniszterelnök kedvenc labdarúgó klubja kapta. Valószínűleg soha ennyi pénz nem ömlött még a magyar fociba, és olyan sem fordult még elő, hogy a kormányfő ahelyett, hogy a sikert sikerre halmozó magyar olimpiai csapatnak szurkolna a helyszínen, inkább fociedzéseket üljön végig. Mindez kiválóan illusztrálja a Nemzeti Együttműködés Rendszerének prioritásait.

4. Az azeri-magyar örök barátság megteremtése

A fülkeforradalom egyik vitathatatlan újdonsága, hogy a magyar külpolitikát, különösen a kormányfői külpolitikát csak szórványosan köti a civilizált nyugati államok konvenciórendszere. A miniszterelnök által kézivezérelt külpolitika sok meghökkentő pillanata közül is kimagaslik a Safarov-ügy, mely attól függően, hogy ki mennyire hisz vakon a kormányfő szavában, vagy a magyar fél totális balekságaként, vagy cinkos bűnpártolásaként értelmezhető. Bár az elmúlt húsz évet sem éppen a külpolitikai sikerek sora jellemezte, a megelőző időszakból egyetlen hasonlóan kínos külpolitikai blamázst sem bírunk felidézni.

3. A választási rendszer újraszabása a regisztrációval

A választási regisztráció bevezetése a magyar demokrácia egyik legfontosabb elemét forgatta fel fenekestül, mindenféle előkészítés, egyeztetés, tájékoztatás és épkézláb magyarázat nélkül. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, megjósolhatatlan, mi fog ebből még kisülni, annyi azonban mindenképpen világos már most is, hogy a kormányfőt – hisz ebben a kérdésben is csak az ő véleménye számított – abszolút nem érdekelték a kifogások, aggályok, nem érdekelte semmi más, mint saját elképzelése. A regisztráció és a választási törvény átverése a frakción és a parlamentben minden tiltakozás ellenére kétségtelenül nem csupán 2012, hanem az egész fülkeforradalom egyik legjellemzőbb mozzanata.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

2. State capture

Bár a korrupció abszolút szintje valószínűleg nem nőtt vagy csökkent jelentős mértékben, annak jellege komoly minőségi változáson ment át, amint arra a Transparency International korábban rámutatott. A kormány gyakorlatilag privatizált két minisztériumot, majd még mellécsapta a kormányzati döntéselőkészítést is, ezáltal pedig a közérdek menedzselését szűk magánérdekeiket érvényesítő csoport(ok) kezére juttatta. A korrupció központosítása és intézményesítése vitathatatlanul forradalmi változás az elmúlt időszakokhoz képest.

1. A magántulajdon semmibe vétele

A fülkeforradalomnak már az elmúlt években is az volt a legriasztóbb eleme, hogy mennyire semmibe veszi a kormány a magántulajdon szentségét, ezzel pedig egyértelműen aláássa Magyarország nyugati típusú gazdasági berendezkedésének alapjait. 2012-ben is számtalan példát láthattunk a kormány ezzel kapcsolatos impulzusaira: itt most bizonyos szektorok nyereséghez való jogának a megkérdőjelezésén túl hadd emeljük ki a nyerőgépek egy hétvége alatt történő betiltásának történetét, amikor is egy több milliárdos iparágat töröltek el egyetlen tollvonással úgy, hogy az indoklásban még arra sem vették a fáradtságot, hogy ne tűnjenek nevetségesnek. Ha tehát az ember egy olyan iparágban dolgozik, amelyről a kormánynak esetleg más elképzelése van, akkor egyetlen pillanatig sem lehet biztos abban, hogy valamilyen otromba vagy éppen rafinált formában nem próbálják meg másnap tönkretenni. Azt gyanítjuk, hogy a kormányfő ezt valamiféle pozitív eredményként éli meg, úgyhogy ebben az értelemben kétségtelenül a fülkeforradalom sikeréről beszélhetünk. Mi azonban nem csupán sajnálatosnak, hanem szégyenletesnek és bűnösen országrontónak gondoljuk a kormány ezzel kapcsolatos lépéseit.

Előző listánk: Ellenforradalom 2012-ben: ami nem változott