Az a kevés, amit a Tocsik-ügyről tudunk, csak arra elég, hogy felmérjük, az állami vagyon és az állami pénzek kapcsán a közvéleménynek rengeteg nagyon fontos ügyről még csak sejtése sincs. (Fotó: MTI)
Tegnap kiderült, három hete meghalt Tocsik Márta. Bár az úgynevezett Tocsik-ügy immáron a múlt homályába vész, megdöbbentő belegondolni, hogy milyen keveset is tudunk róla valójában. Sőt, szinte semmit nem tudunk erről, illetve az ehhez hasonló, a közelmúltunkat meghatározó folyamatokról.
Ajánlott írásunk: Durvul: nyomozókat küldtek Simorékra
Sejtésünk sincs
A Tocsik-ügy nyilván nem elsősorban Tocsik Mártáról szólt. A már az akkori sajtóértesülések első körében is felbukkanó háttéremberek okán is felmerült a gyanú, hogy itt valamifajta, az akkori MSZP-hez és SZDSZ-hez köthető figurák üzleteléséről szólt a történet. De igazából ennél sokkal többet soha nem tudtunk meg. Mindez persze elég volt ahhoz, hogy az MSZP 1998-as választási vereségéhez vezető út talán legfontosabb mérföldkövévé tegye a botrányt, de ahhoz nem, hogy közelebb jussunk annak megértéséhez, kik és hogyan döntöttek a színfalak mögött.
Az a kevés, amit tudunk, csak arra elég, hogy felmérjük, az állami vagyon és az állami pénzek kapcsán a közvéleménynek rengeteg nagyon fontos ügyről még csak sejtése sincs. Annyi mindenesetre egyértelműen kiderült, hogy egyrészt már akkor, 1996-ban is óriási összegeket mozgattak politikához közel álló háttéremberek. Másrészt, hogy a magyar bűnüldöző és bírósági szervek egyszerűen nem alkalmasak ennek a problémakörnek a megfelelő kezelésére.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Nem teszik vagy nem tudják megtenni?
Nem tudjuk, hogy a valóságban képesek lennének-e rá, csak nem engedik őket, vagy az ő eszközeikkel gyakorlatilag megfoghatatlan problémahalmazról van szó. Nem tudjuk, de igazából mindegy is.
Ami igazán fontos: az egész magyar társadalom tudni véli, hogy tele vagyunk Tocsik-ügyekkel. Sőt megkockáztatjuk azt, hogy a 2010-es, az MSZP-t és vele együtt az előző húszonegynéhány év legfontosabb szimbólumait elsöprő választás mögötti legfőbb választói motiváció éppen ez volt: az, hogy ez a „párt-háttéremberek" országa lett. Hogy nem fizetünk adót, mert annak nagy részét úgyis ellopják, hogy "ezeknek mindent szabad", és hogy aki gazdag akar lenni, annak nem alkotnia vagy dolgoznia kell, hanem a politika közelében kell halászni. A 2010-es választásra ebből mindenkinek elege lett. Ilyen értelemben a "tocsikügyek" megoldatlansága egyben a posztkommunista Magyarország kudarcának szimbóluma is.
A Fidesz 2010-ben tehát mandátumot kapott arra, hogy ezen változtasson, sőt az a gyanúnk, hogy elsősorban erre kapott mandátumot. Nem tette. A színészek egy része változott, de a műsor ugyanaz. A huszonvalahányév folytatódik, ebben a kérdésben nem volt semmiféle fülkeforradalom.
Olvasd el ezt is: Orbán már az EU-pénzek elbukására készülhet
Valaki jönni fog
A tény, hogy Tocsik Márta halála óriási érdeklődést generált, azt is mutatja, hogy a róla elnevezett ügy által megtestesített probléma továbbra is izgat és persze felháborít mindenkit. Csak idő kérdése, hogy jöjjön majd egy olyan népvezér típusú figura, aki ezt meg is fogja lovagolni. Az ezzel a potenciállal eredetileg rendelkező Jobbik elvakultnak és tehetségtelennek bizonyult és szinte semmit sem tudott kihasználni a lehetőségből. De ahol ekkora a kereslet, ott előbb-utóbb lesz kínálat is.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.