Impotens ellenzéke nélkül a NER nem válhatott volna azzá, ami lett. Íme öt jel az idei évből, amelyek alapján felmerülhet a gyanú, hogy valaki vagy valami lobotómiát végzett a parlamenti ellenzéken. (Fotó: Index)

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének rendkívül fontos építőeleme az impotens ellenzék. Nélkülük a NER sem válhatott volna azzá, ami lett. Íme öt jel az idei évből, amelyek alapján felmerülhet a gyanú, hogy valaki/valami lobotómiát végzett a parlamenti ellenzéken. Sajnos ez a lista a legméltóbb arra, hogy Szilveszterkor közöljük.

Ajánlott írásunk: Miért félhet a tiltakozó hallgatóktól a kormány?

5. DK: Gyurcsány önmaga paródiája

Először tragédia, másodszor komédia: Gyurcsány Ferencre tökéletesen illik Marx megállapítása. Az MSZP-vel, majd az MSZP-ben való bukását követően politikai karrierjét egy új párt létrehozásával folytató volt miniszterelnök 2012-ben szánalmasabbnál szánalmasabb előadásokkal próbált kitörni a politikai karanténból, sikertelenül. Katasztrófaturistaként leutazott pár napra Miskolcra, hogy kamerák vakujától és Tommy Hilfigerbe öltözött tanítványától, Molnár Csabától kísérve borzasztó szegénységben élő emberekkel fotózkodjon, majd egy hétig éhségsztrájkolt a Kossuth-téren (külön ebédlősátorral!), végül pedig valami élőlánc-féleséggel is próbálkozott, a média totális és megérdemelt érdektelensége közepette. Gyurcsány Ferencet lassan már tényleg csak a Békemenet szervezői veszik komolyan, akik a ki tudja milyen pénzből, ki tudja ki által megálmodott Bajnai-ellenes plakátokon vele riogatják az embereket. És akkor Gyurcsány Ferenc rendkívül kínos magyarázkodását a plágiumügyében már meg sem említjük.

4. Jobbik: ámokfutás

2012 elején hetekig úgy tűnhetett, hogy az IMF-hiteltárgyalások bejelentése, illetve az egymást követő kormányzati megszorítások miatt a Fidesz szavazóinak egy jó részét szinte tálcán kínálja fel a Jobbiknak. Vona Gábornak ebben a helyzetben semmi mást nem kellett volna tennie, mint hogy megpróbálja a Jobbikot – legalább pár százezer kiábrándult jobboldali szemében – valamifajta komolyan vehető alternatívának feltüntetni. Ehelyett a „nemzeti radikálisok" igazi ámokfutásba kezdtek: Juhász Oszkár gyöngyöspatai jobbikos polgármester egy hangfelvétel szerint egy polgárháború kívánatosságáról értekezett és a nyerési esélyeket latolgatta, Novák Előd izraeli zászlót égetett, Szegedi Csanádot gyanús körülmények között kirúgták, mert „hazudott a származásáról", végezetül pedig Gyöngyösi Márton listázni akarta a zsidó származású képviselőket és kormánytagokat. Ha trendeket akarunk keresni a Jobbik 2012-es politikájában, legfeljebb annyit találunk, hogy az év első felében inkább cigányozással, a másodikban inkább zsidózással tudták magukat észrevetetni. Miközben tehát a kormány a válság közepén kudarcot kudarcra halmoz és mindenkit magára haragít, a második legnagyobb ellenzéki párt ennyire képes – nem is beszélve arról, hogy parlamenti frakciójuk a botrányokat követő kilépések hatására folyamatosan csökken. A Jobbik ezzel pontosan oda tart, ahová való.

3. LMP: nem lehet komolyan venni

Az ellenzéki oldalon 2012-ben is az LMP vonultatta fel a leghitelesebb arcokat, karolta fel a legfontosabb ügyeket (oligarchák, földbérleti szerződések, ügynökakták nyilvánossága) és mutatta be a legjobb akciókat (leláncolás a Közgép székházánál). Mégis, mindeközben képtelek voltak megszervezni magukat: nem hogy a pártépítésben nem léptek előre, de a meglévő sovány szervezetüket is elkezdték felszámolni. A párton belüli feszültségek miatt ismert parlamenti képviselőik adták vissza a mandátumukat, és hiába ők rendelkeznek a legkisebb parlamenti frakcióval, még az is kétfelé húz. Az LMP-ből eddig is nyilánvalóan hiányzott az a plusz, ami miatt szimpatikusból hiteles alternatíva lehettek volna, az utolsó két hónapban azonban a párt két szárnya energiáit az ellenzéki politizálás helyett egymás nyílt fúrásába fektette. Mintha csak bizonyítani akarnák azt a közkeletű lesajnáló véleményt, miszerint aranyos gyerekek, de nem lehet őket komolyan venni.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

2. MSZP: selejtes márkanév

A legnagyobb ellenzéki párt támogatottsága 2012 végére konstans 12-14%, miközben az emberek 80%-a szerint rossz irányba mennek a dolgok az országban. Titkos politikai stratégiájukban váltópárti szerepről és a kétosztatú politikai mező visszatéréséről ábrándoznak, és nem veszik észre, hogy aki nem akart rájuk szavazni már 2010-ben sem, az most sem akar, és 2014-ben sem fog akarni. Miközben a Fidesz-kormány két és fél éve gyilkolja saját támogatottságát, a szocialisták még mindig ugyanott tartanak, mint a választási vereségük másnapján, nagy szívességet téve ezzel Orbán Viktornak. Rajtuk már Ron Werber és a logójuk újradizájnolása sem segít: ez a márkanév teljesen selejtes.

1. Egyetlen beszéddel több új ellenzéki szavazó, mint 2010 óta összesen

Bajnai Gordonról két évig nem nagyon lehetett hallani, utána mondott egy beszédet és komoly közvéleménykutatók azonnal 10% körüli támogatottságot mértek neki. Mi azt gondoljuk, hogy ez lesújtó véleményt mond a többi ellenzéki pártról. Ezek szerint néhány hét, vagyis inkább néhány nap alatt meg lehetett szólítani több százezer olyan magyar választópolgárt, akiket az egész parlamenti ellenzék nem tudott az elmúlt három évben. Sőt, Bajnai beszéde több új potenciális szavazót hozott az ellenzéknek, mint amennyit az összes ellenzéki párt szerzett 2010 óta. Pusztán ennek az egy ténynek elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy valamennyi ellenzéki párt vezetője beadja a lemondását.

Előző listánk:
2012: a fülkeforradalom vívmányai
Ellenforradalom 2012-ben: ami nem változott